Loading...

2015. március 15., vasárnap

Én és a kisöcsém - Budapesti Operettszínház


Úgy tűnik, hogy a Budapesti Operettszínház nem babonás. Az Én és a kisöcsém bemutatója 2015. március 13-án, pénteken volt! A babonásak lehet, hogy felszisszennek, de meglehet, hogy a színház vezetése úgy van vele, mint én, és ez a nap – minden ráaggatott, vélt vagy valós hiedelemmel ellentétben – ugyanolyan számukra, mint a többi. Sőt, előfordul, hogy a legszerencsésebb események pont ekkor köszöntenek be. Hogy a rendező és a színészek hogyan vélekednek általában erről a napról, azt nem tudom, de a premier megvolt, és a hírek szerint a siker sem maradt el. 

Az én jegyem a darab második előadására, március 14-én, 15 órára szólt.  A Réthly Attila rendezte velencei társasutazás kezdetét vette! 

"Az igazán jó történetek egy mondatban is összefoglalhatóak...", olvasható az Operettszínház ismertetőjében (http://www.operett.hu/repertoar/en-es-a-kisocsem/184/10), de én azért egy kicsit hosszabban írok róla.

A Zabakol  tápszergyár vezére, Kelemen Félix súlyos gonddal küzd. Lánya, Kató ugyanis már-már vetekszik Csipkerózsikával, már ami az alvási szokásait illeti. Azzal a különbséggel, hogy a hercegkisasszony egy gonosz tündér jóvoltából merül évszázados álomba, Kató azonban saját indíttatásból választja eme elfoglaltságot, mert olyan szépeket álmodik, hogy vétek ébren töltenie a perceket a sivár, unalmas világban. Közös pont a két lányzó között egy váratlanul képbe kerülő vőlegény. Aki azonban, legyen az Fülöp herceg, avagy Willie Andersen dán milliárdos gyáros, a maga részéről köszöni, de nem kér a tálcán kínált hercegkisasszonyból, illetve tápszergyár örökösből. Kelemen apuka megbízza a cég reklámfilmjének forgatása okán óriásbébinek öltözve senyvedő gépírólányt, Vadász Fricit, hogy hasson oda Katónál, és próbáljon életet lehelni belé. Kató ugyanis tavasszal rövid időre életre kel, de akkor kibújik belőle a démon és kezelhetetlenné válik holmi viszonzatlan szerelemvágy miatt. Most viszont itt a tavasz, de a szerelem tárgya ki vagyon jelölve.
Kecskére a káposztát, mondhatnánk, de inkább a cseberből vederbe népi bölcsességet húzhatjuk elő, látva Fricit, aki szintén szerelemre vágyik, de nem tud férfit fogni magának. De hogy fog Kató szerelembe esni, és legfőképpen kivel? Kelemen apuka tudja a receptet, és egyből gyógyírt is kínál hozzá. A gyár kifejlesztett egy szert, ami szerelemre gyújtja a szíveket, de leginkább a testet, és amit magán tesztel. Nőkön még nem próbálták, mert ismerve a szebbik nemet, az beláthatatlan következményekkel járhatna. Hogy kivel kellene szerelembe esni az álomszuszék lánynak, az  már eldöntetett: a dán milliárdossal, aki este érkezik, vacsorára, hiszen a két gyár fúziója lesz terítéken. A csodaszer tesztelésére így remek alkalom kínálkozik. Frici lázad, hangot adva véleményének, miszerint "Küszködés az ember élete!", hiszen kisebb gondja is nagyobb Katónál. Velencébe készül, 6 órakor indul a busza, és reméli, hogy az úton végre kifog egy férfit. 

Frici felébreszti az édes álmot álmodó Katót, aki inkább maradna az álomvilágban, mintsem hogy hozzámenjen egy ismeretlen dán vikinghez, aki minden bizonnyal nagydarab, szőrös, vörös és borzalmas heringszagú a szája. Kató úgy dönt, ultimátumot ad az apjának, leutazik a Balatonra, és alszik, mert ott tud a legjobban álmodni. Magára kapva egy randa szemüveget és egy méretes kardigánt, gépelni kezdi a levelet. Ekkor toppan be a dán milliárdos. Viking kilétét jól palástolja, nagyvilági úriember képében érkezik, bár a kezében azért szorongat egy kürtöt a miheztartás végett. Kató szemeiből tovaillan az álom, mert a vőlegényjelölt fizimiskája meglehetősen tetszetős. A lány már éppen elolvadni készül, amikor Andersen száján kibuknak azok a mondatok, amitől Kató elméjében a rózsaszín ködöt felváltja a vörös. A férfi lekicsinylően szól a nőkről, akik dolgozni akarnak, elveszik az állást az érettségizett fiatalemberek elől, miközben vörösre rúzsozott szájukkal csücsörítenek és riszálják magukat. A nő szerinte csak este tíz és reggel négy között érdekes. Feltételezi, hogy Kelemen Félix lánya nem az ő ízlése, sőt, több mint száz kiló élősúlyban, ezért inkább köszöni, de a maga részéről felveszi a nyúlcipőt. Befizetett egy velencei társasutazásra, feladott egy hirdetést, miszerint útitársat keres, magához hasonló fiatalembert, hogy kellemesen, ráerőltetett nő-mentesen teljen az út. Megbízza a gépírólánynak hitt Katót, hogy kezelje a beérkező válaszokat, majd amilyen hirtelen érkezett, olyan gyorsan tova is illan.
Kató végképp felébred, olyannyira, hogy bosszút forral! Ha elsikkasztja a hirdetésre érkező válaszokat, akkor nyerő ügye van. Csak be kell öltöznie férfinak, és ő lesz Andersen útitársa. Neki is áll a szervezésnek, az apját a végső kétségbeesésbe kergetve.

Kelemen Félix azt hiszi, lánya újból holdkóros szerelembe esett egy gaz csábítóval, és őt követve tűnt el. Magánnyomozókat fogad, hogy szabotálják a lánya hamis boldogságát, űzzék  ki belőle a felébredt démont, lehetőség szerint szüntessék meg a tavaszt, akár a madárcsicsergést is, és azonosítsák a gaz csábítót. 
Dr. Sas és Dr. Vas, a két borzasztó fura pasas kapva kap az alkalmon, hiszen megbízásuk egy szál se, adósságuk viszont annál több. A végrehajtó a nyakukra jár, csak a kalandvágyától és főnyomozói reményeitől fűtött  Zolestyák az, aki időről időre kihúzza őket a teljes anyagi csődből. Kelemen megbízatása azonban fejenként 5000 pengőt hoz nekik a konyhára, így természetesen elvállalják az ügyet. Agyi kapacitásuk nem a legacélosabb, elfelejtenek előleget kérni, így elindulni sem tudnak Velencébe. Zolestyák megint kihúzza őket a csávából, főnyomozói kinevezése fejében. Így a duó elindulhat a társasutazásra. 
Az előkészületek hiánya folytán ott kezdődik a nyomozás, hogy kitalálják, melyik utas Kelemen Kató. Aki ekkor már férfinak öltözve várja Andersent a buszpályaudvaron. Még éppen csak tíz perce férfi, de máris megvádolták, hogy fixírozta egy idős úr feleségét, kihívták párbajra és jól fel is pofozták. Hiába, a férfisors sem lehet olyan könnyű! Vadász Frici is megérkezik, akinek személyazonosságát, de minimum a nevét ki is kölcsönzi Kató. Mostantól ő Vadász Frigyes, a gépírólány pedig Kelemen Kató.
Dr. Sas és Dr. Vas, a két lángelme – természetesen mellőzve mindenfajta feltűnést – egyforma ruhába öltözve, újság mögé és kukába bújva, bőröndhalom közepébe rejtőzve térképezi fel a terepet, és azonosítja Vadász Fricit Kelemen Katóként, igaz, a gaz csábítónak se híre, se hamva.

A társaság útra kel. A kiszemelt vőlegényét megleckéztetni vágyó Kelemen Kató, alias Vadász Frigyes; a kiszemelt menyasszony elől szökő Willie Andersen; a férjet fogni szándékozó, Kelemen Katóvá vált Vadász Frici; Dr. Sas és Dr. Vas, no meg a főnyomozóvá előléptetett, női ruhába bújt Zolestyák, aki immár Zozó helyett Zizinek szólíttatja magát. Elindul a férfivá vált Katót felpofozó öregúr a feleségével, és aki a társaságot igyekszik összeterelni, az IBUSZ idegenvezetője, a szintén férjhiánnyal küzdő Pirike.

Velencében útjára indul a gyönyör helyett a hadakozás. Mindenki akar valamit vagy valakit, de az nem feltétlenül vezet jóhoz. 
Kató-Frigyes fejébe veszi, hogy a szerinte igencsak bunkó és faragatlan Andersenből kultúrembert farag. Míg a férfi a nőket és a kéjes élvezeteket kergetné, újdonsült barátja múzeumból múzeumba hurcolja, hátha ragad rá valami, túl a könyvtárak porán. 
Frici-Kató két férfi között őrlődik, hiszen a Dr. Sas-Dr. Vas páros kitüntető figyelmét női mivoltának tulajdonítja, mit sem sejtve arról, hogy a két férfi éppen "utána" nyomoz. Kató-Frigyes jó tanácsokkal látja el, hogyan viselkedjen, mit tegyen, hogyan beszéljen, hogy magába bolondítsa a férfiakat, cserébe kap egy rögtönzött kiképzést a gyerekkorában bokszolók között is megfordult gépírólánytól, hogy ő mit csináljon az Andersentől kapott bokszkesztyűvel. A dán ugyanis azt vette a fejébe, hogy puhány útitársából kemény legényt farag, de legalábbis olyan férfit, hogy az apja sem ismer rá.
Zolestyák Zizire már főnökei sem igen ismernek rá, sőt, lassan ő maga sem tudja, hogy fiú-e vagy lány. Egy macho gondolás ugyanis úgy tette neki a szépet, hogy férfi testében újraéledt női szíve hevesebben már nem is doboghatna. Fülei azonban továbbra is a megszokott szinten működnek, szemei nem különben, és kifigyeli, hogy Frici-Kató nem nő, hanem férfi. Ezt meg is osztja Dr. Sassal és Dr. Vassal, akik még nem azonosították a lány gaz csábítóját, ám annál inkább szeretnének ők e szerepben tündökölni. Az idő szorítja őket, hiszen Kelemen Félix útban van Velencébe!
Pirike, az idegenvezető mindent megtesz az utazók kulturális szórakoztatása érdekében, kevés sikerrel. Így inkább pezsgőbe fojtja bánatát, és álmodozik arról, hogy a szíve végre lángra lobban, és egy férfi ugyanígy lángoljon érte. Andersen, megunva a múzeumlátogatást, el akarja csábítani a csábulni vágyó Pirikét, amire jó alkalom mutatkozik, hiszen ki kell engesztelnie a nőt, akit Kató-Frigyes vérig sértett, és aki emiatt őt pofozta fel.
S míg Dr. Sas egyértelmű bizonyosságot szerez arról, hogy Frici-Kató még csak véletlenül sem férfi, Andersen akcióba lendül Pirikénél. Ezt Kató-Frigyes rossz szemmel nézi, de hiába hisztizik, nem tudja a férfit megállítani és maga mellett tartani. Ha férfi barátként kudarcot vallott, nőként még győzhet, dönti el. Estélyibe öltözik, és a Pirikét éppen leitatni igyekvő Andersen látóterébe kerülve elcsavarja annak fejét Kató-Frigyes nővéreként, Fridaként bemutatkozva. A férfi felismeri barátját a szép nőben, de annak magabiztossága elbizonytalanítja. Frida megígéri a férfinak, hogy meglátogatja a szobájában, de csak éjfélig marad vele. Jelenlére egy orchidea utal majd. 
Andersen, Pirikét hátrahagyva, a szobájába siet, de ott Frida helyett a vihartól való félelmében barátjához menekült Kató-Frigyest találja, aki pizsamában bebújt az ágyába. Nem sikerül szép szóval vagy fenyegetéssel elzavarni a "fiút", ezért kidobja az erkélyre, a viharba. Mikor visszalép a szobájába, megdöbbenve látja az ágyon heverő orchideát.

A velencei utazás véget ér, mindenki hazatér, de senki sem igazán elégedett vagy boldog. A Zabakol gyárban Frici élete ismét visszakerül a jól ismert küszködés fázisba. Dr. Sas és Dr. Vas ábrándjai, hogy Kelemen Félix gyárigazgató lányát feleségül véve beházasodjanak a vagyonba, szintén gallyra mentek, hiszen a Katóként azonosított lány csak egy gépíró. Akit ráadásul még a kirúgás réme is fenyeget. 
Andersen is megérkezik, Fridát keresve. Piribe botlik, aki megszabadítja egy nagyobb összegtől az őt ért sérelmekért cserébe, hiszen fuccsba ment a party, és, betöltve a 40. évét, nőként már halottá nyilvánítja magát. 
Andersen kihallgatja Frici és Kató beszélgetését. Kató, szerelemtől fűtötten ismét Frigyes bőrébe akar bújni, és kihívja párbajra a dánt a nővérét ért sérelmek miatt. A férfi elfogadja a kihívást, de a pisztoly-kard-ágyú helyett férfiként akar harcolni, ököllel. Ehhez azonban neki kell vetkőzni, ám Frigyes erre nem hajlandó. Andersen megragadja a párbajhős ruháját, és letépi róla, felfedve női mivoltát. Ekkor azonban belép Frici, és ... 


Hogy mi a történet vége? Aki kíváncsi rá, látogasson el az Operettszínházba ... vagy olvasson tovább!


... elégtételt véve a férfi nemen, lelövi Andersent, mielőtt az színt vallhatna Katónak, és viszont.
De egy operett nem végződhet így, ha követjük a jól ismert sémát, ugye? 

Miután Andersen a földre zuhan, visszatérünk az első felvonás elejére. Újraéljük a jelenetet, amikor Frici, óriásbébinek öltözve, felébreszti Katót. Vagyis amit a lány első felvonás elején való ébredése után láttunk, az mind álom volt! Kató agyának szüleménye, aki egy vicces, izgalmas történetet álmodott, menekülve a kényszerházasság elől. 
Mikor felébred, viszontlátjuk álmai szereplőit, esetenként más minőségben. Így lesz például, a legnagyobb változást produkálva, Piriből grófnő, és Kató leendő mostohaanyja. A két nyomozó "zseniből" alelnök, a Katót a buszpályaudvaron párbajra kihívó, meglehetősen kéjenc öregúrból Andersen, dán milliomos. De, Kató szerencséjére ott rejtőzik mögötte Willie Andersen is, a fia, aki kinézetre jottányit sem változott az álomhoz képest, így továbbra sem szőrös, vörös, nagydarab viking. Kató már nem is lázad a vőlegényjelölt ellen, sőt, majd' ledönti a férfit a lábáról, amikor a karjába, no meg az ajkaira veti magát.

Eisemann Mihály (zeneszerző) és Szilágyi László (szövegíró) darabját Lőrinczy Attila dolgozta át, a zenéjét Bolba Tamás hangszerelte nagyzenekarra. A történet adaptációja, Réthly Attila rendezésében igazán jól sikerült.
A színház operett- és musical csapatának közös produkciója az első perctől az utolsóig szórakoztató. A karakterek ülnek, az őket megformáló színészek egytől egyig nagyon jól hozzák a karaktereket. 

Vannak, akik berzenkednek az operettek ellen, mert szerintünk porosak, nélkülözik a modernitást és sziruposak, nem a valóságot tükrözik. Másoknak az okoz problémát, ha modernizálják a darabot, például a dalok szövegét átírják vagy előveszik az eredeti librettot, netán mai kornak megfelelő utalásokat rejtenek el benne. Ízlés kérdése. Én a magam részéről, bár nem tartozom az idős korosztályba, szeretem a műfajt, több okból is:

  1. Régi, történelmi korokba vezet vissza.
  2. Az élet egyik örök mozgatórugója, a szerelem áll a középpontban.
  3. Vicces, ugyanakkor komolyabb karaktereket egyaránt felsorakoztat.
  4. Szépséges, komoly klasszikus énektudást megkívánó dalokat hallhat az ember.
  5. Szórakoztató, látványos táncbetétek tarkítják az előadást.
  6. A darab jellege könnyed, ami szemben áll a dalok nehézségével, és a komoly fizikai felkészültséget megkívánó táncokkal, főként a táncoskomikus-szubrett párok esetében.
  7. A darab vége happy end, ami feltételezi, hogy a főhősök – a primadonna és a bonviván (is) – életben maradnak.

A musicalek esetében – kisebb-nagyobb eltéréssel – ugyanígy megtalálható fentiekből szinte mindegyik pont, így a fő mozgatórugó ott is szinte kivétel nélkül a szerelem. De azért természetesen vannak kivételek. A musicalekben nem garantált a happy end, sőt! A főhősök ritkán érik meg a darab legvégét. 
A könnyedség sem feltétlen jellemzi őket, sőt, vannak esetenként végig komor előadások. A musicalben is ugyanúgy jelen lehet, sőt, legtöbbször jelen van a sziruposság, és ott sem feltétlenül igaz az, hogy hiteles a történet. 
Ami miatt tényleg más a két műfaj, az a hangképzés, és az operettek végén a feltétel nélküli happy end. A többi ízlés dolga, illetve adaptáció kérdése. Ha jó kézbe kerül egy darab, és megvan a néző részéről is a befogadókészség, akkor gond nem lehet, modernizálás ide, happy end oda. 

Az Én és a kisöcsém nem tesz mást, mint szórakoztat. Persze nyilván azokat, akik vevők rá, akikkel kompatibilis a szórakoztatásról-szórakozásról való elképzelés. A kompatibilitás az én részemről megvolt. A történetet szeretem, amúgy is nagy szerelmese vagyok a régi magyar filmeknek, színházi előadásoknak. Ez a darab sem ment el a radarom alatt, tehát tudtam, mire számítsak. A többi már csak rendezés, színészek és zene kérdése. Nálam minden kerek volt, és nem is csalódtam.

Ezzel a darabbal tért vissza az Operettszínház színpadára Szinetár Dóra. Szombat délután ő játszotta Kelemen Katót, Vadász Frigyest és nővérét, Vadász Fridát. Játszott ő már fiút, illetve volt már ő fiú a színpadon, nem is egyszer. Most három különböző karaktert kellett megformálnia egy darabban. Egy besavanyodott, álomkóros lányt, egy most érettségizett fiút, és ennek a fiúnak a nővérét, mint végzet asszonyát. Tetszett ez a 3 in 1 szerep, mindegyik jól állt Dórinak. Aranyos, vicces volt hódítani, illetve meghódításra, avagy bosszulni vágyó nőként, és esetlen fiúként egyaránt. Táncolni még nem igazán láttam színpadon, ilyen stílusban főként nem, de Lőcsei Jenő koreográfiáját nagyon jól teljesítette. Jókat mosolyogtam rajta, főleg akkor, amikor a "lányokkal" énekelt és táncolt. Élvezetes volt minden megmozdulása.
Willie Andersent  Dolhai Attila játszotta, így pár év kihagyás után ismét összeállt a legendásként emlegetett Szinetár-Dolhai páros. Eközben Attila felhagyott a musicalekkel, "átköltözött" az operettszekcióba. Most mégis újra egymásra találtak ebben a darabban, sokak nagy örömére. 
Attila anno a musicalekben a hősszerelmest játszotta, akinek a sorsával a néző azonosulni tud, együtt érez vele, és aki feltétel nélkül küzd a szerelemért. Csakhogy a karaktere a darabok túlnyomó részében nem élhette meg az előadás legvégét.  Az operettekben is a hősszerelmest, a bonvivánt játssza, aki – szerencsére – életben is marad az előadásokban.
Az Én és a kisöcsém nem klasszikus nagyoperett, a zeneiségét tekintve egyáltalán nem az, és megesik az a furcsa eset is, hogy Attila karakterét mégis lelövik. De csak Kató álmában! Ha meg nem is érdemelte a lövéseket, az biztos, hogy a karaktere egy kis megleckéztetést megérdemelt. Ahogy Kató mondta, tényleg bunkó egy pasas ez az Andersen, a nőket játékszernek tekinti, és cseppet sem tiszteli. Mígnem eljön az a nő, aki végre megdobogtatja a szívét. Számomra, és nem csak a névazonosság miatt, hasonlít Andersen karaktere az Amerikai komédia Anderson-jára, amit Attila is játszott tavaly év végéig.
Klasszikus nagy éneklésre most nem kerül sor a részéről a darab zeneisége okán, viszont táncra igen. 
Nagyon tetszett, ahogy Dóri és Attila énekelték és táncolták az Én és a kisöcsémet. Lehet, hogy nem az övék a négy legtáncosabb láb a színházban, de hogy jól csinálták, az biztos. És élvezték is minden percét, az egyértelműen látszott. Járt nekik a vastaps, hangos ováció. És az összhang továbbra is megvan közöttük, nagyon jók együtt.



Vadász Fricit Szendy Szilvi játszotta. Bár a tőle megszokott akrobatikus tánc most elmaradt, mint szubrett, lubickolt a jó értelemben vett "lökött" gépírólány szerepében, akinek küszködés az élete. Hol óriásbabának beöltözve, hol búváruszonnyal a lábán, egyaránt elragadó volt. Dr. Sassal való duettje és tánca pedig vicces.

Dr. Sas és Dr. Vas, vagyis Homonnay Zsolt és Peller Károly a tejföl szerep tulajdonosai. A kétbalkezes, ügyefogyott nyomozópáros nagyon jól egymásra talált. Több darabban is együtt játszanak, ismerik a másikat. Nagyon jól hozzák az okoskodó, nyomozóként teljesen életképtelen figurákat, akik Zolestyákon élősködve próbálnak fennmaradni a felszínen. Akik azonban, mikor megkapják a régen várt, zsíros megbízást, igazi amatőr módjára nemhogy nem teljesítik a megbízást, hanem teljességgel tévúton járnak. És ahelyett, hogy fényt derítenének Kató csábítójának kilétére, magát Katót sem sikerül azonosítaniuk. Ehelyett beleszeretnek a Katónak hitt Fricibe holmi hozomány reményében.
Jordán Tamás, vendégművészként lubickolt Zolestyák Zozó-Zizi szerepében. Nem lehetett egyszerű abban a női hacukában játszani, még kevésbé beszélni azzal a szörnyű fogsorral a szájában. A szerep egyértelműen hálás, nem volt olyan megmozdulása, amit ne követett volna a közönség tetszésnyilvánítása.

Janza Kata nagyon jó volt Pirike, az idegenvezető szerepében. A munkakörében és női mivoltában is csődöt mondott nő egyéni küszködése versírásba és ivászatba torkollt. Ez utóbbiban Pirike megbízhatóbb teljesítményt nyújtott, és ivott derekasan magánszorgalomból, no meg Andersen kapacitálására is. Sok éneklésre nincs alkalma, de a Május éjszakán nagyon jól szólt.



Földes Tamás volt Kelemen Félix, Kató kétségbeesett apja. Szerepéből adódóan nem volt sok vagy hosszabb jelenete, de pár perc erejéig is mindig élvezetes látni a színpadon.
Szerényi László a gondolás Lívió szerepében kellőképpen ellenszenves volt, mint az idős nőktől pénzt kicsaló szélhámos.
Oláh Tibor öreg párbajhősként, vén kéjencként, illetve az öreg Andersenként egyaránt vicces jelenség volt. 

Nem ez a darab az, amelyik meg fogja váltani a világot, de nem is akarja. Viszont tökéletes szórakozást nyújt, mert amit vállal, azt teljesíti. Kikapcsolja a nézőt, egyszóval szórakoztat. Hogy tetszett-e minden mozzanat? Nem. Olyan darabot még nem láttam, nyugodtan bevallhatom, amelyiknek minden perce, minden apró jelenete úgy lett volna tökéletes, ahogy éppen láttam :) De, összességében nagyon jól működött!
Pergő, gyors, vicces párbeszédek, esetenként régi korok filmjeit idéző hanghordozás, csípőből jövő riposztok, jó dalok és mind a színészek, mind a musical táncegyüttes részéről jó táncbetétek jellemzik az előadást.
A megjelenített korból kilógott pár dolog. Például a szivarvásárlás esetén a nemzeti dohánybolt felemlítése, Kató-Frigyes okostelefonnal lőtt selfie-je, de működött mindkettő, vicces volt. Dr. Sas, vagyis Homonnay Zsolt a rádióval, vagyis Gianni Morandival elmókázott duettje is kikacsintott a darabból, mert az In Ginocchio Da Te (Térden állva jövök hozzád) című olasz dal a '60-as évekből származik, ám a darab a '30-as évekre datálódik. Nyilván van oka a dal becsempészésének, pl. az olasz város, Velence, vagy csak az, hogy Homonnay Zsolt amúgy is énekelte már nem egyszer :) Mindenesetre engem nem zavart. Mint ahogy nagyon jók voltak a két nyomozó jeleneteiben a Rózsaszín párducos, X-aktás, Tetthelyes kis zenei kicsengések is. 

Ami a darab egyik erőssége, az ugyanakkor talán pont a gyengeségévé is válhat. Túl gyors. Gyors jelenetek, folyton változó szereplőkkel, ami elaprózza, eltördeli az előadást. Egyes karaktereknél ez jobban előjön. Pl. Andersen, mint férfi főszereplő figurája és jelenetei meglehetősen széttördeltek. Az első jeleneténél bevonul, vagyis becsúszik vele egy emelvény, majd pár gyors mondat, egy gyors dal – Pá, kis aranyom, pá! –, amikkel összefoglalja, hogyan viszonyul a nőkhöz, majd, ahogy jött, úgy távozik is. Bár összességében nem túl hosszúak a darab jelenetei, talán Dr. Sas és Dr. Vas mozzanatai a leghosszabbak. A két lökött figura talán nagyobb teret kap a darabban, mint a többi karakter. Ugyanakkor mégsem "nyomják agyon" az előadást, hiszen a többi karakter és az őket megformáló színészek is meglehetősen fajsúlyosak.

Összességében remek előadás volt, a darab nagyon jó lett, a színészek pedig egytől egyik lubickoltak a szerepben, ugyanúgy élvezték a játékot, mint mi, nézők. Járt a hatalmas taps, ováció a táncosoknak is, különösen a dizőzként megjelenő férfiaknak.
Külön dicséret illeti a nagyszerű zenei teljesítményért Bolba Tamást és a zenekart.

Aki könnyed, mókás kikapcsolódásra vágyik, jó színészekkel, jó dzsesszes hangzású zenével, annak mindenképpen ajánlom a darabot.
Aki viszont drámai mélységet, világmegváltást keres egy előadásban, az ne az Én és a kisöcsémre üljön be.














  


















A fotók a március 11-i fotós próbán készültek.

2 megjegyzés:

  1. Élmény volt olvasni. Mintha újra egy kicsit ott lettem volna. Köszönöm. :) A fotók még mindig nagyon jók! :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszi, örülök, hogy elolvastad :) Szerintem még te is meg fogod nézni és én is, akkor pedig bőven előjönnek olyan dolgok, amikre az ember most nem is gondol. Nekem ma egész nap a jobbnál jobb verbális poénok kavarogtak a fejemben :) A fotók a lányom ügyességét és tudását tükrözik, a dicséret őt illeti :)

      Törlés