2015. augusztus 24., hétfő

Céline Dion ...


Az egyik örök kedvenc énekesem. Miért? Hm ... a gyönyörű hangja, az énektechnikája és a színpadi jelenléte lúdbőrt okoz, bármikor hallgatom a dalait, amik gyönyörűek és illenek az egyéni hangjához. Hát, röviden ezért :)

***

One of my favorite singers ever. Why? Due to the fact that her gorgeous voice, singing technique and stage presence gives me chills every time I listen to her songs which are beautiful and suit for her unique voice. Just briefly :)















Örkény István, az írózseni


Szeretem Örkény István (1912-1979) írásait. Ő teremtette meg a magyar groteszk prózát az abszurd dráma jeles képviselőjeként. Írásait áthatja a nonszensz humor. Történetei tragédiákban és komikus helyzetekben bővelkednek, amiket sokszor nem lehet elhatárolni egymástól, mint ahogy az sem egyértelmű, hogy főhősei hogyan reagálnak a történésekre. Érdekes, néha nehéz, ugyanakkor üdítő, szórakoztató olvasni a regényeit, egyperces novelláit, amik jó társadalmi korrajzot mutatnak fel, és elgondolkodtatják az embert. Egyik kedvenc kisregényem tőle a Tóték, és a belőle készült film (Isten hozta, őrnagy úr!) Sinkovits Imrével és Latinovits Zoltánnal.  



Egy kis ízelítő az egyperceseiből. A színház világa Örkény szemével:

"Örkény István: A színész halála

   Ma délután az Üllői út egyik mellékutcájában eszméletét vesztve összeesett Zetelaki Zoltán, a népszerű színművész.
   A járókelők bevitték a közeli klinikára, de ott hiába próbálták a tudomány legújabb vívmányaival – még vastüdővel is – életre kelteni. A jeles színész, hosszú haláltusa után, este fél hétkor kiszenvedett; tetemét átszállították a Bonctani Intézetbe.
   A Lear király esti előadása e tragikus esemény ellenére is zavartalanul folyt le. Zetelaki késett ugyan egy kicsit, s az első felvonásban feltűnően fáradtnak látszott (néhol szemlátomást a súgó segítségére szorult), de aztán egyre jobban magára talált, s a király halálát már olyan meggyőző erővel jelenítette meg, hogy nyíltszíni tapsot kapott érte.
   Utána hívták vacsorázni, de nem ment. Azt mondta:
   - Ma nehéz napom volt."


"A néző halála

  Nyolc-tíz színész (egy darabhoz átlagban ennyi kell) előzetes bejelentés után, a megbeszélt időpontban, autóbusszal vagy taxin (akinek van, a saját kocsiján) ellátogat a nézőhöz. A szokásos időpont este hét óra, kivéve a vasárnap háromkor kezdődő "matinét".
Ruháikat az előszobában hagyják, bejönnek, helyet foglalnak, némán ülnek, legföljebb halkan beszélgetnek. A néző, bár nem mutatja, szívszorító izgalmat érez. Ennek ellenére megpróbál természetesen viselkedni, mintha vendégei ott se lennének. Hiszen már folyik az előadás.
   Föláll, leül, gondolkozik, aztán vizet ereszt egy kannába, teát főz. A teaivást csak mímeli, mert közben máson jár az esze, ezt mindenki érzi, pedig ő közömbös arcot vág, orrot fúj, ásít is egyet. Ekkor azonban váratlan kitörésre kerül sor: előrelép, hangja ellágyul, szerelmet vall. Szerelme tárgya távol van ugyan, de ő, miközben a monológot mondja, úgy viselkedik, mintha a nő közvetlen közelből hallaná, s mosolyogva biztatná a folytatásra. Aztán még sok mindenféle történik, megszólal például a telefon, érezzük, hogy nem jó hírt kapott, fiatalos mozgása meglassúdik, szemében kialszik a fény, még később egészen ősz lesz, se egyszer csak derekához kap, oda hasított a fájdalom, nyilván epe- vagy vesekő.
    Más ember áll előttünk. Már nem is próbál tettetni, arca beesett, nem törődik semmivel, apjával, húgával, feleségével sem, bele-belehasít a görcs, s egyre világosabb, hogy ezt nem éli túl.
   Nem is. Persze, most szívesen elbújna a színészek kíváncsi szeme elől, hiszen a vadállat is rejtett vackán adja ki páráját, de ő, akár tetszik, akár nem, itt hal meg, ami elég sokáig tart, tovább, mint hinnők, mert a halálért is meg kell küzdeni, de ki hitte volna, hogy ilyen soká! Szegény néző, már a végét járja, de minduntalan erőre kap, eszébe jut valami, s azt el is mondja a színészeknek, ne különösen okos, nem is nagyon jelentős dolgokat, melyek azonban így, egy haldokló szájából, mégis megrendítően hatnak.
   Végre, már a földön vergődve, csapkodva, hörögve, nagy nehezen kileheli lelkét. A színészek összeütik a tenyerüket, s közben szedelőzködnek, majd a kapuban búcsúzkodva azt vitatják, vajon elég természetes volt-e a néző viselkedése, kiváltképp a haláltusája, s ha igen, akkor visszamennek a színházba, s a többi színésznek megadják a néző címét, mondván, hogy ott egy igen érdekes szórakoztató előadás látható."

2015. augusztus 23., vasárnap

Operett és musical koncert, Balatonfüred, 2015. 08. 07.


A nyári, színház nélküli uborkaszezont is fel lehet dobni, ha az embernek lehetősége van ellátogatni szabadtéri előadásokra, koncertekre, vagy, szakítva a színpaddal, filmvászonra vált és moziba látogat, hogy légkondicionált teremben élvezze a CGI kínálatát. Bár ez esetben figyelembe kell venni, hogy a filmgyártók nem nyárra élesítik a rendszert.
Az én nyári időbeosztásom három alkalmat engedélyezett a színházasdiból. A Fertőrákosi Kőfejtő és Barlangszínházban júniusban megnéztük A Bajadért, augusztus 29-én, Baján pedig A Csárdáskirálynő vár ránk egy szabadtéri előadással. Közben beiktattunk egy, szintén a Budapesti Operettszínházhoz, illetve a színház szólistáihoz kötődő koncertet a Balaton partján.

Az idei nyár megviccelt minket, ezt túlzás nélkül állíthatom. De, ha visszatekintek az elmúlt évek nyári kínálatára, akkor meg kell, hogy állapítsam: nem megy ez nekünk. Ugyanis a legnagyobb meleget, amikor az ember elolvad a kánikulában és egyik hőségriasztás követi a másikat, sikerül mindig végigdolgoznunk. És amikor végre eljön a hőn áhított szabadság, akkor tuti, hogy pont arra az időtartamra hűl le a levegő és köszönt be az esős, hűvös idő. Kellő humorérzékkel ez is kezelhető természetesen, mert amin nem lehet változtatni, azon kár mérgelődni. De ki szeret például a Balatonnál nyaralni úgy, mint mi tettük három éve, hogy a legmagasabb hőmérséklet +17 Celsius fok volt az ott töltött egy hét alatt? .... Na, ugye!
Idén nyáron azért kegyesebb volt az idő, sőt, akkora jólelkűséget mutatott, hogy augusztus 7-én cirka ezer fokot produkált, amikor elindultunk Balatonfüredre, egy esti koncertre. Én titokban, szigorúan csak gondolati síkon, fel is tettem magamnak a kérdést, hogy biztosan ezt akarjuk-e, és muszáj-e tényleg lekocsikázni, mert hogy nagyon meleg van. Az biztos volt, hogy a fürdőzést kihagyjuk a néplavórban, mert nem tudunk korán elindulni, de ha tudnánk, egy egész napos pirítás után meglehet, hogy a koncertet édesdeden, nyálcsorgatósan aludnánk végig, Dolhai Attila ide, Janza Kata oda. Végül azonban félretettem minden negatív gondolatot, és lesöpörtem magamról a szomorú-nyomott hangulatot is, amit az okozott, hogy egy nappal korábban Anyu születésnapját kellett volna ünnepelnünk, de idén először csak azt mondhattuk el, hogy ma lenne a szülinapja ...
Szóval, útra keltünk, és a nem egészen 2 órás utat sikerült is megtennünk 3 óra alatt, mert a forgalom azért forgalom, hogy lassítsa az utazót, a balesetezők és útépítők meg azért teszik a dolgukat, hogy ne kelljen azon gondolkodnod, hol itt a turpisság, miért ment ilyen könnyen?!
Egyszer azonban minden útnak vége szakad, mi is megleltük a tett helyszínét, majd elköltöttünk reggeli-ebéd-vacsoránkat egy közeli étteremben. A hőmérséklet még mindig topon volt, desszert-ügyileg a pincér, cseppet sem szégyellősen, nem magukat ajánlotta, hanem a közeli, híres-neves Bergmann Cukrászdát. A normandiai partraszállás sem lehetett sokkal nehezebb, mint a feladat, hogy átkeljünk az út másik oldalára, ha már a zebra jó messze vándorolt tőlünk. Mint teve nélkül maradt utazónak az oázis, úgy vonzott minket a cukrászda, így kivártuk azt a kb. 6-8 percet, míg áthámoztuk magunkat végre a kocsik özönén, bár a légkondis helyiség szerintem jobban vonzott minket, mint a fagyi maga. A jó hírű nyalánkság nem okozott csalódást, a kínálat bőséges volt, a fantázianevek tárháza szintén. A levendula és a gyömbéres cékla sikert aratott, a hűvös és a kellemes, tetszetős környezet szintén, a többi fagyi azonban, be kell valljam, nem nyújtott semmi újat. Ám a kiszolgálás mondhatni vendégmarasztaló volt. Ki látott már olyat, hogy könyörögni kell azért, hogy az ötödszöri kérésnek eleget téve megkapjuk végre a számlát és távozhassunk?

Hosszú és meleg felvezető után végre elérkezett a Dolhai Attila-Janza Kata koncert időpontja. A két meghívott vendég Szendy Szilvi és Szabó Dávid volt.
Musical és operett koncertnek hirdették a fellépést. Nem gondolkodtam előre azon, hogy vajon milyen lesz a repertoár, nem volt semmilyen elvárásom, daligényem. (Amúgy sincs választása az embernek, ha nem kívánságműsorra megy, ergo marad a "majd azt hallgatom, amit énekelnek" séma, és ez így van jól. ) Összességében egyet akartam: jól szórakozni.
A tényből kiindulva, miszerint Attila átállt az operett szekcióhoz és ebben az évadban nem is játszott már musicalben, kivéve a vidéki vendégjátékokon az Amerikai komédiát, belegondolva, hogy Szilvi operett szubrett, Dávid operettben és musicalben egyaránt játszik, Kata pedig musicales, de egy-két operett dalra mindig hadra fogható, nem okozott meglepetést, hogy operettet hallottunk többet a koncerten.
Az összeállított műsor jó volt, kimondottan alkalmas arra, hogy egy meleg nyári estén remek hangulatot teremtsen. Pár, musicalből (Rufolf, Mozart!, Elisabeth, Szép nyári nap. Elfújta a szél) vett dallal, illetve olasz dallamokkal megspékelve, többségében operettekből (A Csárdáskirálynő, Én és a kisöcsém, Marica grófnő, Mágnás Miska, Csókos asszony) ismert dalokat kapott a közönség. Így volt, többé-kevésbé elhangzási sorrendben: O Sole Mio, Május éjszakán, Funiculi funicula, Táncolnék a boldogságtól, Egy kis hús, egy kis rúzs, Éjjel az omnibusz tetején, Lila akácok, Cintányéros cudar világ, Mondd meg, hogy imádom a pesti nőket, Don Quiote, Hétköznapi hős, Csillagok aranya, Nagyot nőtt az árnyék, Óbudai mix, Kéjnő, Ez most más, Délibábos Hortobágyon, Pá, kis aranyom, pá, Micsoda nő ez a férfi, 220 felett, Holnap hajnalig, Jaj mamám (Húzzad csak kivilágos virradatig), Hosszú az éjszaka.
Örültem a "kisöcsis" daloknak, szeretem ezt a vidám darabot. Az Elisabeth-ből a Halál és Rudolf duettje, a Nagyot nőtt az árnyék szépséges meglepetés volt, nagyon tetszett, ahogy Attila és Dávid énekelte, visszafogottság nélkülinek hatott. A Rudolf-ból a Hétköznapi hős szépségesen, merengőn szólt, és igen, szerintem nem csak a fellépő művészek, de mi, nézők is úgy gondoljuk, hogy jó lenne ismét látni a darabot az Operettszínházban. Ha visszahozzák, akkor viszont Rudolf szerepében mindenképpen szeretném látni Dolhai Attilát, műfajváltás ide vagy oda! Katától a Csillagok aranya a Mozart!-ból most is hatott, ez a dal (is)bármikor jöhet.
Az operett dalok közül azokat válogatták össze, amiket az emberek gyaníthatóan ismernek és alkalmasak arra, hogy megborzongassák az embert vagy épp vidám hangulatot teremtsenek. Mint a gálaműsorokban, amiben nem látok semmi kivetnivalót. Lehet, hogy azoknak, akik inkább a musicalt szeretik, soknak tűnt az operett, én azonban szeretem mindkét műfajt, így jöhetett bármi! Azoknak, akik több fellépésre kísérték el a művészeket a színházon kívül, lehet, hogy ismétlődőnek tűnt a műsor vagy annak egy része, én azonban kis családommal jól szórakoztam, és a közönség reakciójából ugyanezt szűrtem le. Szilvi és Dávid a meleg ellenére nem hazudtolta meg önmagát, és jó szubrett-táncos komikushoz méltón gondoskodtak a jókedvről.
A koncert utolsó pár dala közben mindenki egyként állt fel és énekelt, tapsolt a fellépőkkel.

A művészek kedvesek voltak, kommunikáltak a közönséggel, viccelődtek egymással, saját magukon, voltak bakik, például szövegtévesztés vagy rossz helyen belépés a dalba, de kellő humorral oldották meg ezeket a helyzeteket is.
A forró nyári este, no meg a reflektorok fénye kéretlen vendégek garmadáját vonzották a helyszínre. Szó szerint bogarak, szúnyogok százai, ha nem ezrei keringtek a színpad körül, és kétségem sincs afelől, hogy nem egy csípéssel lettek gazdagabbak az énekesek és zenészek, sőt, egy párat biztosan le is nyeltek közülük. Janza Kata meg is jegyezte egy dal végén: Na, ez most torokra ment!
Az énekhangok jól szóltak, kellemes, szerethető jelenség volt mindegyik énekes, ahogy azt már megszokhattuk tőlük. Két zenekar kísérte őket, egy vonós négyes, és egy billentyűs, két gitáros és egy dobos. Az összhang nem volt mindig tökéletes, nem tűnt igazán összeszokottnak a társaság, Attila többször instruálta kézmozdulatokkal a zenészeket, akik egy-két alkalommal nem igazán reagáltak a jelzésére, de láttunk ilyet már korábban is, fennakadást nem okozott.

Szép este volt nagyszerű, szórakoztatásra született művészekkel és remek dalokkal (bár szívem szerint, és szerintem többen voltunk így ezzel a közönség soraiból, a Neoton daloktól szívesen elbúcsúznék egy időre, hiszen annyi jó, úgymond bulizásra, együtt éneklésre alkalmas dal van ezeken kívül is).
Egyénenként és csapatként is azzal a véleménnyel jöttünk el Füredről családommal, hogy nagyon jól szórakoztunk, érdemes volt lemenni. Figyelembe véve, hogy milyen forróság volt, és tekintve a szúnyogok és egyéb repülő kis jószágok tömeges jelenlétét, szuper kis este volt.
Férjem slusszpoénja, idézem: "A mellettem ülő nő folyamatosan hamisan tapsolt!" Jelzem, ez nem én voltam, hanem a másik oldalon ülő ismeretlen hölgy.

Ha negatív kritikát kellene megfogalmaznom, akkor az legelőször is a drága nagyérdeműnek szólna. A nézőtér elfoglalása előtt sorban kellett állni, ami eltartott egy ideig, attól függően, hogy ki mikor érkezett. Ez nem újdonság, nincs benne semmi meglepő. Az sem, hogy mindig vannak übertürelmetlen emberek! Négyen álltunk egymás mellett, mégis sikerült három szakaszban lemennünk a nézőtérre. A mögöttünk álló hölgyek ugyanis felháborodtak azon, hogy ajtónyitáskor egy öreg néni és, ha jól emlékszem, egy terhes nő,  oldalról odalépve az ajtóhoz, bementek a sor elején. Ezen a türelmetlen hölgyek úgy felháborodtak, hogy közülük nem egy előttünk ment be, pedig végig mögöttünk álltak a várakozás alatt. Most akkor ki is tolakodott, kérdem én ártatlanul. A helyszín amfiteátrum, és nem olyan hatalmas, hogy rossz helyre kerülve ne lásson vagy halljon jól az ember. De mindenki maga tudja, hogy szereti ...
A műsorral kapcsolatban ... Hm ... lehetett volna hosszabb, mert a jóból sosem elég, és nem érte el a két órát. A szövegtévesztés zavaró, főleg, ha egy komolyabb dalban történik, mert én, a néző, aki ismeri a szöveget, esetleg magam is pánikba esem, hogy hogyan lesz tovább a dal? De megesik, a lónak is négy lába van, mégis képes megbotlani. Kellő rutinnal, kicsit átköltve ugyan, de a dal megszületett, az ének szép volt, nagy gond nem adódott.  

Jómagam még nem voltam olyan előadáson, koncerten, egyéb fellépésen, amiről a közönség minden tagjának ugyanaz volt a véleménye. Természetesen nem szoktam közvélemény kutatást tartani, de nyitott füllel járok, és persze nyitott szemmel is. Hála az online világnak, egy-egy rendezvény után a különböző közösségi oldalakon, fórumokon szinte azonnal olvashatja az ember a véleményeket. Nem vagyunk egyformák, nem szeretjük ugyanúgy az egyes műfajokat, dalokat. Más lelki- és idegállapotban ülünk be a nézőtérre, más elvárásokkal. Avagy elvárások nélkül, mint ahogy én tettem ezen a péntek estén. Nagyon jól szórakoztam, kikapcsolt a koncert, élveztem minden percét. Köszönet érte a művészeknek!

A felvételek nem tőlem származnak, és sajnos nem tudják visszaadni a valós hangzást, de ízelítőként tökéletesek:









2015. augusztus 22., szombat

Egyfajta "varázslat" - Odaát és Farkasbőrben (TV-sorozat) / Kind of "magic" - Supernatural and Teen Wolf (TV-series)


Aki szereti a szuper erővel rendelkező emberekről és/vagy démonokról és egyéb érdekes lényekről szóló sztorikat, annak talán tetszeni fog ez a két sorozat.

Az első az Odaát (Supernatural)
Két testvérről - Dean (Jensen Ackles) és Sam (Jared Padalecki) -szól a történet. Vadászok, akik gonosz teremtmények ellen harcolnak. Boldog fiataloknak kellene lenniük barátnővel vagy saját családdal, szokványos, unalmas munkával. De nem lehetnek, mert a harc, a vadászat a sorsuk. Még gyerekek voltak, amikor az anyjukat megölte egy démon, és az apjuk (Jeffrey Dean Morgan) megfogadta, hogy megöli őt, ezért a nyomában jár, időről időre magára hagyva a fiait. 
A fiúk, felnőve, apjuk  nyomdokába lépve kettesben vagy más vadászokkal, néha angyalokkal társulva, felveszik a harcot a démonok ellen, hogy megmentsék saját életüket és az emberiséget .... 

***

If you like stories about people with super power and/or stories of demons and of other weird, interesting creatures, you’re going to like these 2 TV series, I think.

The first one is Supernatural
It's about two brothers, Dean (Jensen Ackles) and Sam (Jared Padalecki). They're hunters and fight against evil creatures. They should have been happy young men with girlfriend or own family and with conventional, boring job, but they can't be, because of their destiny. Their mother was killed by a demon in the boy's childhood, and their father (Jeffrey Dean Morgan) wanted to kill him, so he went after it and became a hunter, left his children behind time after time. His sons follow his footsteps and fight on their own or with other hunters and eventually with angels against demons to save themselves and save the humankind...



Míg az Odaát (Supernatura) vadászokról szól, akik a gonosz ellen harcolnak, addig a másik sorozat főhősei farkasemberek, akik - többek között - a vadászok ellen küzdenek. Ez a Farkasbőrben (Teen Wolf).
A sorozat egy tinédzserről, Scottról (Tyler Posey) szól, akit megharap egy "állat", miközben legjobb barátjával, Stiles-szal (Dylan O'Brien), kíváncsiságtól és kalandvágytól hajtva, egy holttest után kutatnak az erdőben, hogy megtalálják azt a rendőrség előtt. A harapás után Scott rájön, hogy erősebb, gyorsabb és dühösebb mint valaha, és késztetést érez a gyilkolásra, mint egy farkas. Amikor találkozik egy másik fiatal farkasemberrel, Derekkel (Tyler Hoechlin), megismeri saját képességeit és megtanulja kontrollálni az erejét. És megismeri a vadászokat, akik a farkasemberek ellen harcolnak és el akarják pusztítani a fajtájukat. Scott új barátnője történetesen egy vadász lánya, és ez a "munka" öröklődik a családokban szülőkről gyerekekre ... A fiú és társai más, gonosz farkasfalkák és a vadászok ellen harcolnak, esetenként a vadászok segítségével.

***

While Supernatural's about hunters who fight against evil, the main characters of the other series are werewolves, who fight against hunters, among others. This is Teen Wolf
The series is about a teenager, Scott (Tyler Posey) who was bit by an "animal" while he and his best friend, Stiles (Dylan O'Brien) driven by curiosity and sense of adventure want to find a dead body in the woods, before the police. After the bite Scott finds out that he becomes stronger, faster and angrier than ever and he feels serious urge to kill like a wolf. When he meets another young werewolf, Derek (Tyler Hoechlin), he starts to learn about his abilities and control his power. And he knows the hunters who're against the werewolves and want to destroy their breed. Scott's girlfriend happens to be daughter of a hunter, and this "job" is generated in families from parents to children... The boy and his mates fight against other, evil wolf packs and against hunter on their own or sometimes with the help of hunters.



2015. augusztus 19., szerda

Magyar zene - Hungarian music


Hello, világ! Pár kellemesen jó, angol nyelvű magyar dal, ha gondolod. Jó szórakozást! :)

***

Hello, world! A couple of pretty good Hungarian songs in English, if you think. Enjoy it! :)










2015. augusztus 16., vasárnap

Filmajánló: Önkívület (Selfless) és Mission Impossible 5 - Rogue Nation


Néha úgy érzem, hogy Hollywood agya teljesen kiürült, és csak ritkán kerül olyan film a mozikba, ami új ötletekkel dolgozik. Viszont az új köntösbe bugyolálás, a képregény adaptációs és a sokrészes, sorozattá váló alkotás annál több a piacon. Az emberek ízlésének kielégítéséhez (bár feltehetnénk a kérdést, hogy a kereslet-kínálat dolgában hogyan is állunk, tulajdonképpen melyik határozza meg a másikat?), a filmgyártók, no és a popcorn-gyártók pénztárcájának megtöméséhez azonban kell ez is, az is. 
Részemről jöhet a művészfilm, a Marvel mozi, a tévés sorozatból vagy kémregényből készült film, lehet sci-fi, romantikus, fantasy ... a lényeg, hogy szórakoztasson. 
Még tart a nyár, vagyis kevesebb a nagy bemutató, de a filmgyártók lassan véget vetnek az uborkaszezonnak. Kétszer ültünk be moziba mostanában, két eltérő stílusú alkotásra, amik azonban, ha úgy vesszük, hasonló gondolatokat vetnek fel: a döntéseinknek komoly következményei vannak; a hazardírozás eredménye mindig - minimum - kétesélyes; egyedül nem megy; a hatalmasok játszmáiba belekeveredni nem a legegészségesebb; a hatalmasok pedig legtöbbször mentálisan zakkantak. És Istent játszanak.

Az első film az Önkívület volt, a főszerepben Sir Ben Kingsley és Ryan Reynolds látható. Igen, a főszerepben, mert tulajdonképpen mindketten ugyanazt a karaktert formálják meg. Vagy mégsem?

A gazdag, nagy sikerű és sokak által tisztelt építész, Damian (Kingsley),  haldoklik. Egészséget nem tud magának vásárolni, mint ahogy a lánya szeretetét sem tudta megvenni, azonban egy másik testet igen. Egy kutatóintézet ajánlatot tesz neki, miszerint ők képesek megmenteni őt úgy, hogy áthelyezik a tudatát egy másik, fiatal és egészséges, mesterségesen előállított emberi testbe. Damien megköti az üzletet, és megtörténik a test-, avagy tudatcsere. A beavatkozás után az öregember fiatal, egészséges testben (Reynolds) ébred. Damian új életet kezd, hiszen a külvilág számára megszűnt létezni mint köztiszteletben álló építész. Nők, autók, szórakozás tölti ki a napjait. Az átültetés sikere csak akkor lehet maradandó, ha folyamatosan szedi a kilökődésgátló gyógyszert, de mi van, ha elfelejti bevenni a következő adagot? 
Damian látomásokkal küzd, emlékképeket lát, amik azonban nem az övéi. Nyomozásba kezd, ami veszélybe sodorja az új életét.

Érdekes kérdéseket feszeget a film. Bennem megint felmerült a kérdés, hogy igaz-e az állítás, miszerint a Pénz nem boldogít? Lássuk csak! Sok minden van, amit pénzzel tényleg nem lehet megvásárolni, így az igazi szeretetet, szerelmet, tiszteletet, és sorolhatnám. De mi a helyzet az egészséggel? Sokszor azon múlik, hogy az embernek mennyi pénze van. A legalapvetőbb dologtól, az egészséges ételek megvásárlásától kiindulva eljuthatunk a gondolat végén oda, hogy ha pénzem van, akkor meg tudom találni azt az orvosi ellátást, és akkor, amikor szükségem van rá. Nincs várólista, nincs fáradt, túlterhelt kórházi személyzet. A valóságtól elrugaszkodott esetben (kérdés, hogy hol áll az orvostudomány a kutatások területén, hiszen hallottunk már a fej-, avagy a testátültetéssel való kacérkodásról) pedig, miként Damian esetében, ha a beteg éppen milliárdos, akkor a lehetetlen is megvalósulhat.
A film sci-fi thriller, és nem akciófilm. Aki egymást követő akciójeleneteket akar látni, az ne erre a filmre üljön be! Persze vannak ilyen részek is, de alapvetően nem erre épül a film. Érdekes, izgalmas alkotás, középpontban az emberi elme teljesítőképessége áll, a kapzsiság és az élni akarás. A színészi játék jó, bár egyértelműen nem ez az a film, amiben Kingsley vagy Reynolds megmutathatja tudása legjavát, és nem ez az a film, amit ne lehetett volna élvezetesebbé tenni. 




A másik film egy sorozat legújabb darabja, a Mission Impossible 5, a Rogue Nation/Titkos nemzet.

Az IMF-et (na, nem a Nemzetközi Valutalapot, hanem az Impossible Mission Force-t) feloszlatták, amihez hasonló már az előző részben is megtörtént. Ethan Hunt (Tom Cruise) magára marad akció közben, Londonban, miközben a csapat többi tagját, William Brandt-t (Jeremy Renner) és Benji Dunnt (Simon Pegg) a CIA-hoz helyezik át. 
Hunt a Szindikátus néven emlegetett, képzett ügynökökből álló szervezettel áll szemben, ami új világrendet akar felállítani, és ezt terrortámadásokkal szándékozik elérni. 
A csapat, megszegve a szabályokat, a szabad prédává vált Hunt segítségére siet, hogy megállítsák a titkos nemzetet, vagyis a Szindikátust. 

A film, mint az előző részek is, most is folyamatosan pörög, szinte egy percnyi megállás sincs az akciójelenetek között. Mégsem nevezném agyatlan rohanásnak, mert túl azon, hogy a székbe szögez, elgondolkodtat. 
Ha belegondolunk abba, ami körülöttünk történik, rájövünk, hogy olyan apró kis homokszemek vagyunk a hatalmasok és hatalmaskodók homokórájában, hogy egyszerűen nincs ráhatásunk a sorsunk nagyobb léptékű alakulására. Ha valaki, valahol, bármilyen meggyőződésből, bosszúból, más indíttatásból úgy dönt, hogy változtatni akar azon, ami van, és ehhez pénzzel, fegyverrel, emberekkel, más támogatással rendelkezik, akkor olyan láncreakciót indíthat el, aminek csak a jó ég tudja, hol a vége. Ezt éljük, látjuk naponta, elég csak egy pillantást vetni az aktuális hírekre. És ez nem ad biztonságérzetet.

Az alkotás akciófilm a javából. Izgalmas, nagyon látványos, vicces beszólásokkal tűzdelt, ahogy azt megszokhatta az, aki látta az előző részeket is. Most is tetszett a film zeneisége, külön bravó a bécsi operában játszódó jelenetekért, ahol hosszú percekig élvezheti az ember Puccini Turdandot című operájának gyönyörű zenéjét, így például a Nessun Dorma című áriát, miközben életre-halálra menő küzdelem zajlik a kulisszák mögött.
Teljesen lekötött a film, tetszett, amit láttam. Ám annak ellenére, hogy a sorozat Cruise nevével forrt össze, tulajdonképpen az ő produkciója, én mégis  kevesebb Tom Cruise-t, és több Jeremy Rennert szerettem volna látni benne. Aki erre vágyik, az az előző részt - Mission Impossible 4, A fantom protokoll - kell, hogy elővegye. Vagy nézze meg A Bourne hagyatékot, vagy a Rennernek Oscar jelölést hozott, nagyszerű A bombák földjén-t!



2015. augusztus 5., szerda

Cseh László - Kazan 2015


Cseh László ismét világbajnok, ezúttal 200 m pillangóúszásban! Gratulálok! 
Felemelő és megható látni ezeknek a hatalmas sportembereknek a teljesítményét. Hősök ...
 Hajrá, Magyarország!

*

László Cseh is world champion again! This time he won in 200m butterfly. Congratulations!
It's uplifting and touching to watch these powerful sportsmen. Heroes ....
Go, Hungary! 



2015. augusztus 3., hétfő

Hosszú Katinka - Kazan 2015


Magyarország büszkesége, Hosszú Katinka ismét győzött. A valaha volt leggyorsabb úszónő 200 vegyesen.

Gratulálok!

*

Hungary's pride, Katinka Hosszú did it again! The fastest woman ever in 200m Individual Medley. 

Congratulations!




† Sinkó László †


Ismét egy nagy színész távozott ...

Nyugodjék békében, Művész Úr!