2016. június 23., csütörtök

UEFA EURO 2016, avagy mi történt eddig a foci EB-n a magyar válogatottal?


Focilázban ég Európa, és vele együtt Magyarország is, de hosszú évtizedek óta végre azért, mert mi is érdekeltek vagyunk az Európa bajnokságban.

Régen volt már ilyen...
Nem is éltem még, amikor utoljára EB-n játszott a magyar csapat, és gyerek voltam, amikor az a bizonyos Mexikó történt. Emlékszem, hogy nem akartam tésztát enni, mert azt mondták, hogy a focistáink attól nem tudtak futni, és én nem akartam a sorsukra jutni.
Sajnos nem alakult jól számunkra azóta a focivilág. Persze mindig voltak jó egyéni teljesítményt nyújtó játékosok, akik nemzetközi porondon is jó helyen jegyzett csapatokba igazoltak, de nem igazán volt ütőképes válogatottunk. Nem volt kapitányunk, aki kivezette volna az alagútból a csapatot, és leginkább csak akkor került címlapra a magyar foci, ha az örök rivális klubcsapatok ultrái szétvertek pár villamost vagy metrót, és persze egymást...
Én magam úgy voltam vele, hogy nem érdekelnek többé a magyar klubcsapatok, csak ha nemzetközi kupában játszottak, de a válogatott meccseit azért megnéztem, mert vitt a szívem. Majd, látva a teljesítményt, megállapítottam, hogy focistadionok építése helyett azokat az olimpiai sportágakat kellene jobban támogatni, akik hatalmas sikereket érnek el évtizedek óta, úgy mint az úszás (hiszen legutóbb pár hete a londoni EB-n vertük tönkre a kontinenst 19 éremmel, köztük 10 arannyal!), a vízilabda, a kajak és a kenu, a kézilabda, a torna, vagy ott van példának okáért a nagy szívű jégkorong válogatott vagy a férfi tenisz Davis-kupa válogatott. Bizonygathatta nekem bárki, hogy a foci az más, a foci az tömegsport és népszerű, nem olyan drága művelni, és javul az utánpótlás nevelése, nekem bizonyíték kellett.
Kiböjtöltem, és megkaptam, Dárdai Pál személyében, aki elindított egy olyan válogatottat, egy olyan szellemű csapatot, ami megérdemelte a figyelmet és kezdte kiérdemelni a bizalmat. És amelyik az új kapitánnyal, Bernd Storck-kal révbe ért és kijutott a franciaországi EB-re!

Nem vagyok álszent, ezért bátran bevallom, hogy azt mondogattam magamban, hogy legalább egyetlen gólt rúgjunk, és jó lenne legalább egyetlen pontot összeszedni a csoportban. Nem látok bele mások fejébe, de talán nem csak az én gondolataim voltak ilyen...hogy is mondjam... szerények. Úgy tűnt, hogy a nemzetközi sajtó is valahogy így van ezzel, mert nem ismerték a csapatunkat, ezért leginkább a szürke mackóalsós kapusunkkal voltak elfoglalva, pizsamagatyásnak titulálva torna legidősebb játékosát, a magyar csapat 40 éves kapusát, Király Gábort. Majd kedvenccé lépett elő, és még Kanadában is szürke tréning alsóban elemezték az izlandi meccset a tévéstúdióban a jókedvű szakértők: http://www.szeretlekmagyarorszag.hu/kanadai-riporterek-szurke-mackoalsoban-tisztelegtek-kiraly-gabor-elott/

Soha rosszabb csalódást!!! Megkövetem a magyar válogatottat a borús gondolatokért, és azért, hogy nem hittem bennük. Az első csoportmeccsen legyőzték Ausztriát 2:0-ra!

Meccs előtt a Facebook-on jó kis szösszenetek jelentek meg...


...ami a meccs után folytatódott természetesen:

A második meccsen a tizenegy emberrel és rengeteg foggal-körömmel védekező, egyfajta antifutballt - de azt eredményesen - játszó Izland ellen 1:1-es döntetlennel zártunk, és mivel ellenfeleink nem bírtak egymással, csoportelsőként vártuk a portugálok elleni, utolsó meccset, immár abban a biztos tudatban, hogy történjék bármi, már a meccs előtt továbbjutottunk a nyolcaddöntőbe, a legjobb 16 csapat közé.

Végül jöttek a portugálok, jött az a C.Ronaldo, 
aki egymaga négyszer annyiba kerül, mint az 
egész magyar válogatott (mindig is sokalltam 
a sztárfocisták árát, de ha a kluboknak ennyi
eszük és pénzük van, ám legyen... 
                                                                                                                        Forrás: http://s1.dmcdn.net/Or4Xk.jpg

.... de különben is, számomra minden tiszteletem ellenére nem C.Ronaldo A RONALDO, hanem mindig is a brazil Ronaldo Luíz Nazarío de Lima, alias "O Fenômeno" marad az, na, de ez legyen az én "bajom"). 








Forrás: https://i.ytimg.com/vi/Vhpe2MU6hfU/maxresdefault.jpg

Szóval ma jött az utolsó csoportmeccs, és talán az eddigi legjobb mérkőzés az EB-n, de minden bizonnyal a leggólgazdagabb a maga 3:3-as végeredményével. C.Ronaldo két gólt lőtt, az egyiket sarokkal, de kit érdekel, amikor Dzsudzsák Balázs is két gólt rúgott, Gera pedig az egyik legszebbet a tornán!
A döntetlennel mi maradtunk a csoportelsők, veretlenül, Izland történelmet írt a továbbjutásával, és az osztrákok hazamennek... Nem tudom, Ferencz József erre mit mondana, talán valami olyasmit, hogy mivel most már kevesebb az ellenfél, elég a fél csapatnak Franciaországban maradnia...?

Csoportelsők: 
A csoport: Franciaország
B csoport: Wales
C csoport: Németország
D csoport: Horvátország
E csoport: Olaszország
F csoport: Magyarország

Pffffff.... Tegye fel a kezét, aki ilyen forgatókönyvre számított! Aki könnyű szívvel fogadott volna nagy összegben a mi fiainkra!
Én nem tettem volna, hiába a pótselejtezőn nyújtott teljesítmény, a több meccs óta tartó veretlenségi széria... Persze szerettem volna tudni, hogy így lehet, de csak a szívem hitte el, az agyam nem. A végén pedig az agyam "csúnyán" be lett csapva, és örömmámorosan, hitetlenkedve olyan örökbecsű mondatok jutnak eszembe, mint a maffiózó Provolone-nak (alias Sylvester Stalonne) az Oscar című filmben, miszerint: "Persze hogy tudtam! Csak nem sejtettem!"
Igen, tudtam, hogy képesek a fiúk a jó játékra, de nem sejtettem, hogy ezt így fogják tudni hozni meccsről meccsre, összeszedetten, nyugodtan, önbizalommal telve...

De hozták, én meg az olyan közhelyeket, hogy az állam leesett és a földön gurulgat, a szívem együtt dobog több millió magyarral, a szám a fülemig ér, mindezt viszont szívből mondom.
A csapat szinte hazai pályán érezhette magát a helyszínen szurkoló több tízezer magyarral, itthon pedig több százezren, millióan nézték szerintem a meccseket a nappaliban (én a két lányommal, szigorúan chips-et majszolva, mert az az osztrákok elleni találkozón bejött, férjem pedig a barátaival, mert ez volt a felállás az első meccsen...nem, szó sincs itt babonáról...) vagy hatalmas kivetítőkön a főváros vagy vidéki nagyvárosok közterein, együtt, korra, nemre, politikai hovatartozásra tekintet nélkül. Végre nem akarta senki szétverni a másikat vagy a várost, csak örömmámorban ünnepelni a magyar labdarúgó válogatottat!

Köszönet Bernd Storck-nak és nagyszerű stábjának, Dárdai Pálnak, és persze a focistáinknak az élményt, és szurkolunk a következő meccsen is, az egyenes kieséses szakaszban, ahol az ellenfelünk Belgium lesz június 26-án, vasárnap 21 órakor.

Hajrá magyarok! Hajrá Király Gábor, Dibusz Dénes, Gulácsi Péter, Bese Barnabás, Fiola Attila, Guzmics Richárd, Juhász Roland, Kádár Tamás, Korhut Mihály, Lang Ádám, Elek Ákos, Gera Zoltán, Kleinheisler László, Lovrencsics Gergő, Nagy Ádám, Pintér Ádám, Stieber Zoltán, Böde Dániel, Dzsudzsák Balázs, Németh Krisztián, Nikolics Nemanja, Priskin Tamás, Szalai Ádám!







2016. június 19., vasárnap

ReCIRQUEL Újcirkusz Társulat - Üdv a cirkusz új világában! * ReCIRQUEL Contemporary Circus Company - Welcome to the new era of circus!


Pár hónapja "szembejött" velem az online sztrádán egy cikk, ami egy magyar cirkusztársulat külföldi sikereiről szólt, méltatva a csapatot. Persze rögtön előbújtak a régi emlékek, amikor kislányként tágra nyílt szemmel bámultam a Fővárosi Nagycirkusz porondján pörgő-forgó, ugráló vagy a magasban "tornázó" artistákat, és a kutyákat, macskákat, oroszlánokat, tigriseket, elefántokat egzecíroztató idomárokat. Nevettem a bohócokon, egyben féltem tőlük, attól tartva, hogy lehívnak a porondra. Majd jöttek a frissebb emlékek, amikor már a két lányunkat vittük párommal cirkuszt látni... 

Rövid álmodozás után visszatértem a cikkhez, megnéztem a becsatolt videót is, és leesett az állam. Ez is cirkusz, de nem úgy, ahogyan anno láttam! És miért nem hallottam róluk korábban? Itt volt az ideje a kutatásnak...


A magyarok erős gyökerekkel kapcsolódnak a cirkusz világához, a 2012-ben fiatal artistákból alakult ReCIRQUEL pedig azon dolgozik, hogy megújítsa a műfajt. Ötvözi az artisták művészetét és tudását a tánccal, a színházzal, amihez a zene és az ének ad hátteret. A nagyporondtól eltérően, intimebb környezetben, a nézőkhöz közelebb kerülve, külön történetek köré fűzik fel az előadásokat, és hódítják meg a Művészetek Palotája (Müpa Budapest) és vidéki városok közönségét, és aratnak nemzetközi elismerést és sikereket fellépéseik során Franciaországban, Hollandiában, Szerbiában, Izraelben, Spanyolországban vagy éppen Kolumbiában.

Még csak képernyőn keresztül volt szerencsém a társulathoz, de októberre már tarsolyban vannak a jegyek a Meztelen bohóc című előadásra, amit kíváncsi izgalommal várok. Addig is egy kis ízelítő!



A társulat honlapja: http://www.recirquel.com/hun/

*
Few months ago I found an article about the great success of a Hungarian contemporary circus company in foreign countries. Of course old memories came to my mind immediately from my childhood. Acrobats, animals and their trainers in the Capital Circus of Budapest, clowns' jokes and the feeling when I had been afraid because I had thought that they would have wanted me to take the floor and do some magical trick with them.
Then the newer memories when I visited the circus with my two daughters and my husband...

After the short daydreaming I came back to the reality and to the article, watched the attached video and my jaw dropped. It was circus, too, but not the kind of circus what I used to see! And why on Earth I have not heard about them before? It was the time for background check...

Hungary has strong roots to the circus and ReCIRQUEL, formed in 2012, has been working on the reformation of the genre. The young artists blend the acrobats' arts and abilities with dance and theatre, the music and singing gives the backround to the storytelling. Different shows have their own stories in intimate environment where artists "play" closer to the audience than in a real circus. As an internationally acclaimed company, ReCIRQUEL brings the house down in Müpa Budapest (Palace of Arts Budapest) and in cities of Hungary, and in foreign countries, like France, the Netherlands, Serbia and Israel, Spain or Colombia.

I have never seen the company's shows live, but I've got the tickets to The Naked Clown in October, so I keep waiting the show excitedly. A small taste till the show! 



Offical site of the company: http://www.recirquel.com/eng/



2016. június 16., csütörtök

Változtass! - Make a difference!


Kezdjük a hajunk színével és a frizuránkkal! Aztán változtassuk meg a blogunk kinézetét... majd az életünket! 

Csak viccelek! Semmi dráma, csupán lecseréltem a kezdetektől meglévő arculatot. Kicsit unalmas volt, lássuk be! Remélem, a tartalmat nem találja senki unalmasnak, és/vagy ha tetszik az új külcsín is, akkor szeretettel várok mindenkit továbbra is. Mint ahogy várom a visszajelzéseket, kommenteket, saját véleményeket is!

*

Let's start it with our hair colour and the haircut! Then change the design of our blogs... and our lives!

No, I'm kidding! No drama, I've just changed the look of the blog, because it was the very same from the start. And I admit it was boring! So I hope the content has not been boring for you, and/or if you like the new style then you are so welcome here in the future as well.
And I keep waiting for your feedbacks, comments and your opinion about the themes! 





2016. június 12., vasárnap

Mahlertól Kálmánig, avagy Jonas Kaufmann esete a pesti nőkkel - Budapest 2016. június 7. Művészetek Palotája


Az emberi lélek furcsa jószág. Csodálatos dolgokra hivatott, ha csodálatos dolgok hatnak rá, de önmaga romjaiba dől, ha nagy csapás éri. Ám képes arra, hogy felemelkedjen, újjászülessen, de ehhez szüksége van azokra a bizonyos csodákra, melyek egyike a zene. 

Van egy mondás, miszerint "Sírva vigad a magyar". Emlékszem egy kabaré jelenetre, amiben egy turista becsöppen a pesti étterembe, és a helyiek viselkedését figyelve azt hiszi, hogy jól olvassa őket. Egyértelműnek tartja, hogy a nagy elánnal, hangosan mulató ember vidám, míg az asztalnál egymagában üldögélő, szomorú nótákat éneklő férfinak nagy bánata van. Nagyobbat nem is tévedhetne...
Bár a jelenet kabarétréfa, értékes jelentést is hordoz magában: a zene gyógyír. Az ember ösztönösen dúdolgat magában, ha jókedve van, vagy éppen elmerül valami fizikai tevékenységben; ha szomorú, vidám, lendületes zenével igyekszik magát felvidítani, vagy éppen komor, fájdalmat megéneklő dallal igyekszik kiadni magából saját bánatát. Ösztönösen alkalmazzuk a zeneterápiát.

2016. június 7-én a Művészetek Palotájában volt egy dalest, ami nagyon is alkalmas volt terápiás célokra. Sok éves várakozás után végre Budapesten köszönthette a közönség a német operaénekest, a világ jelenleg legkeresettebb  tenorját, Jonas Kaufmannt. Emlegetik tenorkirályként, illetve jellemzik úgy, hogy maga a Gesamtkunstwerk, vagyis összművészet csodás hangjának és technikájának, illetve színészi képességeinek köszönhetően. Én magam sosem szerettem a címkézéseket, akár pozitív, akár negatív értelemben aggatják rá kényszerű vagy megtisztelt viselőjére. De az tény, hogy Kaufmann ma a világ legcsodáltabb, legnagyobb ázsiójú operaénekese, aki bármerre megy a világban, örömmel várják, és előre borítékolható, hogy leveszi a lábáról a közönségét. 
Pár évvel ezelőtt a youtube-on nagy kedvencem, Plácido Domingo felvételei között keresgélve akadtam rá egy videóra, ahol egy számomra ismeretlen férfi, Jonas Kaufmann énekelte az egyik kedvenc áriámat. 


Meglepett a technikája, hangjának sötét árnyalata; bevonzott, nem lehetett elmenni mellette szó nélkül. És elindult a keresés.... 
Szeretem a komoly zenét, megnyugtat, felemel, ellazít. Az operaéneklés a csúcskategória, a legtermészetesebb hangszeren megszólaltatva. Nagyon mélyre mégsem ástam magam a Kaufmann sztoriban, a számomra szükséges információk megszerzése és a szebbnél szebb felvételek időnkénti meghallgatása kielégítette az igényeimet. Viszont ez a "tudás" elegendő volt ahhoz, hogy egy másik zenei tehetség révén megismert barátnőm a közvetítésemmel visszataláljon az operához. Azóta általa átestem egy gyorstalpaló Kaufmann-kurzuson, és folyamatosan újabb tudásanyaggal gazdagodom, amiért hálás vagyok. Egyben örülök, hogy barátosném végre hazatalált...

Június 7-én felkerült a pont az i-re a Bartók Béla Nemzeti Hangversenyteremben. Végre élőben is hallhattam ezt az elképesztő hangot és kivételes tehetséget, megtapasztalhattam, milyen is az a mesteri piano és pianissimo, a tökéletes kontroll a hang felett, ugyanis Jonas Kaufmann a Müpa jóvoltából dalesttel örvendeztette meg a magyar közönséget. Aki szimfonikus zenekarra és operaáriákra számított, annak csalódnia kellett, ha egyáltalán ilyen minőségű éneklés mellett lehet valaki csalódott. Azt hiszem, nyugodtan mondhatom, hogy ha a telefonkönyvet énekelné el, az is gyönyörű lenne, mert ez az ő esetében nem közhely, hanem tény. Szakmázás helyett, amire nem érzem magam hivatottnak, íme, a repertoár:
  • Mahler: Egy vándorlegény dalai (Lieder eines fahrenden Gesellen)
  • Britten: Hét Michelangelo-szonett (Seven Sonnets of Michelangelo)
  • R. Strauss: Kilenc dal Hermann von Gilm Utolsó lapok című ciklusából, op. 10 (Neun Lieder aus       Letzte Blätter von Hermann von Gilm, op. 10)
  • R. Strauss: Mire jó ez, kislány, op. 19, No. 1 (Schack) (Wozu noch, Mädchen, soll es frommen, op.     19, No. 1 (Schack)
  • R. Strauss: Terítsd fejemre fekete hajad, op. 19, No. 2 (Schack) (Breit über mein Haupt dein       schwarzes Haar, op. 19, No. 2 (Schack)
  • R. Strauss: Szeretlek, op. 37, No. 2 (Liliencron) (Ich liebe dich, op. 37, No. 2 (Liliencron)
  • R. Strauss: Kellemes látomás, op. 48, No. 1 (Bierbaum) (Freundliche Vision, op. 48, No. 1       (Bierbaum)
  • R. Strauss: Hogyan tarthatnánk titokban, op. 19, No. 4 (Schack) (Wie sollten wir geheim sie     halten, op. 19, No. 4 (Schack
Kaufmann a dalt az éneklés királyi műfajaként aposztrofálja, amihez a koncerten Helmut Deutsch zongorakísérete nyújtott neki támogatást. A két művész tökéletes egységben keltette életre a dalokat, figyelve egymásra, támogatva a másikat abban, hogy az interpretáció a lehető legtökéletesebb legyen.

A közönség elbűvölt és hálás volt, és hosszas ovációt követően hat ráadás dalt hallhatott, közöttük újabb Strauss-t, Benatzky-t, és nem egy magyar vonatkozású dalt is, így Liszt Ferenctől az Es muss ein Wunderbare sein-t és a Benedetto sia-t...


... és slusszpoénként Kálmán Imre Marica grófnő című operettjéből a Mondd meg, hogy imádom a pesti nőket (Grüss mir mein Wien) című dalt, amit Jonas a legendás szerző jelen lévő lányának, Kálmán Yvonne-nak ajánlott. 
A sors úgy hozta, hogy másfél hónapon belül immár második alkalommal voltam ugyanazon az előadáson, mint Yvonne; a dalestet megelőzően Kálmán Imre A chicagói hercegnő című jazzoperettjének bemutatóján, a Budapesti Operettszínházban. Mivel szeretem az operett műfaját, és következő évadban a színház műsorra tűzi Kálmán Marica grófnő című darabját, külön öröm volt a világ első számú tenorjától hallani Tasziló dalát. Amikor azonban az utolsó refrén magyarul csendült fel, az öröm és hála érzése megsokszorozódott bennem, de a fülsiketítő ovációt és állótapsot tekintve messze nem voltam egyedül ezzel.


Nem maradt más hátra, mint hogy zeneművészetis lányomat idézzem, aki szakmázás helyett elsőként ezt mondta: "A Maricával végképp megvett kilóra!"

Köszönjük, Jonas Kaufmann, és köszönet a Művészetek Palotájának!