2017. június 5., hétfő

Hell or High Water - A préri urai (review)


2016 egyik legnagyobb filmes meglepetését egy alacsony költségvetésű független film, egy modern western okozta. Az alkotás mind a kritikusokból, mind a nézőkből nagy elismerést váltott ki, és bezsebelt négy Oscar jelöltést is, bár végül sajnos egyet sem kapott meg. De a film érdemeit mutatja, hogy a legjobb film, a legjobb eredeti forgatókönyv (Taylor Sheridan), a legjobb férfi mellékszereplő (Jeff Bridges) és a legjobb vágás (Jake Roberts) kategóriában ott volt a végelszámolásban.

Aki hallott a filmről, de nem látta, abban felmerülhet a kérdés, hogy tényleg ennyire jó-e, és ha igen, akkor mitől? 

Az én egyszerű válaszom az, hogy igen, tényleg ennyire jó, mert

1:  jó forgatókönyv alapján erős a rendezés
2:  remek operatőri meglátásokkal dolgozik, nem szabdalja szét a jeleneteket gyors vágásokkal
3:  húsba vágó gazdasági és fejbe vágó morális problémákat feszeget
+1: négy színész fantasztikus, letisztult, tiszta játéka magával ragadja az embert.


A film a Howard testvérek, Toby (Chris Pine) és Tanner (Ben Foster) rövid, de mélyreható történetét meséli el. A poros texasi vidéken a szegénység, a bankoknak való eladósodás uralkodik, a legtöbb ember helyzete kilátástalannak tűnik. Elköltözhetnének, de nem igazán akarnak máshová menni, hiszen ez a hely a szülőföldjük, és nem igazán tudnának odébb állni, mert itt sincs semmijük, csak az adósságuk. Kiutat jelenthet, ha a kiszipolyozott vidéken valami csoda folytán felüti a fejét az olaj az ember földjén. Ez történik Toby-val is, aki megörökli anyja birtokát, ám azt pár nap múlva el fogja vinni a bank, mert jelzálog terheli. Toby a börtönből frissen szabadult bátyjához fordul, hogy segítsen neki pénzt szerezni és a birtokot megmenteni a fiai számára. A segítség házhoz megy, a terv pedig egyszerű: bankrablás! A testvérek Toby tervei szerint rajtaütnek a birtokot veszélyeztető Texas Midland Bank fiókjain nyitás előtt, nem bántva senkit, kis címletű bankjegyeket zsákmányolva; a rabláshoz használt kocsit elássák a birtokon, a pénzt elviszik a kaszinóba, zsetonra váltják, tisztára mossák, pár nap múlva visszaváltják, és ha megvan az elegendő összeg, akkor visszavásárolják a birtokot a banktól, a saját pénzén.
A séma addig működik, amíg két tényező meg nem jelenik: Tanner erőszakra hajló viselkedése, és a két ranger, Marcus Hamilton (Jeff Bridges) és Alberto Parker (Gil Birmingham).

A továbbiak SPOILER-t tartalmaznak!

A történet egyszerű, ténylegesen a régi western filmeket idézi: a bankrablók bankot rabolnak, a rangerek üldözik őket. Ami azonban különösen hatásossá teszi a Hell or High Water-t, az nem a modern környezetbe helyezés, nem az, hogy lovak helyett kocsikkal szelik Texas poros útjait, még csak nem is az, hogy a hatlövetű helyett automata fegyvereket használnak. Hanem a felismerés, hogy nem változott semmi, csak áthelyeződik egy modernebb környezetbe, de ettől a gondok még ugyanazok, mint régen. Mintha valami örök érvényű elrendelés kárhoztatná a szegény embert arra, hogy az is maradjon egész életében, mint ahogy a filmben el is hangzik Toby szájából, amikor azt mondja, hogy a szegénység, mint egy betegség, generációról generációra kíséri a családját, de ahogy a szülei továbbörökítették rá, ő nem hagyja, hogy az ő fiai is erre a sorsra jussanak. Felmerül a kérdés, hogy azt sugallja- e a film, hogy egyszer az asztalra kell csapni és ki kell mondani, elég volt, tenni kell valamit! Ha itt megállunk a kérdéssel, akkor azt mondom, hogy igen, tenni kell, jó a film üzenete! De ha továbbmegyünk, akkor azt mondom, hogy az viszont már nem az üzenet része, hogy úgy tegyünk a szegénységünk ellen, hogy elindulunk bankot rabolni.
Adott egy tisztességes, becsületes, családjáról gondoskodni akaró férfi, aki hónapokon keresztül ápolja otthon haldokló édesanyját, miközben a jelzáloggal terhelt birtok darabokra hullik körülöttük, de még arra sincs pénz, hogy a teheneknek enni adjanak. Munka nincs, megtakarítás nincs. Mindezen túl Toby két fiúgyermeket és egy exfeleséget tud felmutatni.
És adott egy idősebb testvér, aki ellentéte Tobynak. Erőszakos, vibrál körülötte a levegő, nyughatatlan, az a típus, aki szinte várja, hogy belekössenek, de ha nem, akkor megteszi ő az első lépést a balhé felé. Nyilván nem ilyennek született, hanem a körülmények tették ilyenné. Halk szavú öccsének az ellentettje, mert Toby elfojtja az érzéseit, erős kontroll alatt tartja őket, szűkszavú, Tanner azonban nem megalkuvó, mondja és teszi, amit és amikor akar. Apjuk erőszakos természete köszön vissza benne, aki verte a családját, de aminek Tanner véget vetett.
A testvéri kötelék nagyon erős a két fiúban, szeretik egymást, véd és dacszövetségük sérthetetlen.

A bankrablók nyomába eredő ranger páros a törvény jó oldalán áll, mégis hasonlítanak a testvérekre. Marcus nagy hangú, sokat beszél, magabiztos, míg az indián származású Alfredo szűkszavú, és megadóan tűri társa folyamatos rasszista vicceit. Tűri, mert a bajtársi érzések erősek a duóban, és Marcus szereti a társát a maga bumfordi módján.
Mondhatjuk, hogy a két páros idősebb tagjai, Tanner és Marcus nyughatatlanok, és igazi játékosok, akik szeretik irányítani a történéseket, míg a fiatalabb Toby és Alfredo szintén  egymáshoz hasonló jellemek, megadóan tűrnek, erős önkontrollal, ami egy-egy ponton azonban megszűnik. Így Alfredo egy ponton, mintegy fricskaként Marcus rasszista vicceire, a szegény embereket kisemmiző bankokat az indiánokat rezervátumba záró, földjüket kisajátító fehér telepesekhez hasonlítja, a szelíd Toby pedig pár ütéssel elintézi a bátyját pisztollyal fenyegető "nagymenőt", esélyt sem adva neki.
Ahogy halad előre a történet és szorul a hurok a testvérek nyaka körül, érezhető, hogy a kezdeti "békésnek" gondolt megvalósításnak nem lesz jó vége. A kérdés nem az, hogy otthagyja-e a fogát a két páros valamelyik tagja, hanem az,hogy melyik tag és mikor? Itt szűnik meg a látszólagos hasonlóság a párosok között, mert Marcus és Toby marad állva az összecsapás végén, ők vívják a film végén a végső párbajt, még ha csak  szóban is (talán csupán időlegesen).

Az utolsó jelenetben két férfi áll egymással szemben. Egy hosszú pályafutás után nyugdíjba vonult ranger, akinek az utolsó ügye társa életébe került;  a másik oldalon pedig egy tisztességes, becsületes férfi, aki pár nap alatt bűnözővé vált, emberek vére, közöttük a bátyjáé és a rangeré tapad a kezéhez, még akkor is, ha nem ő lőtte le őket.  Két külön világot képviselnek: a bosszúért lihegő Marcus a törvényt, a tagadásba menekülő Toby a törvényen kívülieket. Nem rossz emberek ők, kötelességből tették, amit kellett: Marcus a közt szolgálta, Toby pedig a fiai jövője miatti apai kötelességét teljesítette. Ahogy a film egészében nem igazán lehet állást foglalni, hogy a két páros közül kinek drukkoljon az ember, úgy a végén is elmosódnak a rosszfiú és a jófiú közötti határok, és ezt leginkább a két férfi  megjelenése példázza a  zárójelenetben. Más okból háborgó belsőjüket szinte egyforma külső takarja: két frissen borotvált, bajszos, megnyerő arc, farmer, csizma, sötét ing, világos cowboy kalap. A különbség kettejük között az, hogy Marcus egyedül áll a világban, nyugdíjba vonult, a felesége már meghalt, nincs mit és miért tennie. Toby elvált, de van két fia, akiknek most már a nevén van az immár működő fúrótornyokkal tűzdelt birtok, odaköltöztek az anyjukkal, de Toby csak dolgozik a házon, nem él velük. De míg Marcus lelkiismerete tiszta, addig Toby-é nem lehet az, mert több ember halt meg az ő terve miatt, és ez megbélyegzi a makulátlan múltját is, mint a sötét ingét a festékpöttyök. És hiába zárták le az ügyet, egyikük sem lelt békét, azt talán csak a másik hozhatja el számukra.

SPOILER vége!

A film nem foglal állást, nem is akar, de megmutatja, hogy a kétségbeesés hová vezethet. Tekinthetjük a bankokat kizsákmányoló, szükséges rossznak, de ha a saját kezünkbe vesszük az irányítást, saját vagy a gyerekünk boldogulása miatt, súlyos következményekkel járhat, ha a rossz utat választjuk. Teljesen érthető és támogatható a Toby-t hajtó akarat, de a megvalósítás nem, mert nem akarhatjuk úgy támogatni a gyerekünket, hogy mások életét veszélyeztetjük vele.

A jól megírt karaktereket elsőrangú színészi alakítások keltik életre, csak dicsérni lehet bárkit, akinek akár egy mondat is jutott a filmben. Természetesen a négy fő karakteren áll vagy bukik minden, de itt bukásról semmilyen értelemben sem beszélhetünk. Azonosultak a színészek a szerepükkel, hitelesen, hibátlanul hozzák mindazt, ami ahhoz kell, hogy ez a lassabb folyású, élvezetes és elgondolkodtató párbeszédekkel tűzdelt, értőn narrált film igazán jól működjön. Az ember drukkol Toby-nak, hogy végig tudja vinni a tervét és a végén szúrjon oda még egyet a banknak, mint ahogy minden őrültsége ellenére szeretni tudja az erőszakos Tanner-t, aki bármit megtenne az öccséért, és annak ügyéért; rasszista viccei ellenére elismeréssel figyeli Marcus-t, a vén rókát, aki fiatal hévvel rakja össze a kirakós darabjait, míg össze nem áll a kép a rablásokról, és elismeréssel adózik Alberto-nak, hogy ennyi év után is hűségesen követi társát és biztos benne, hogy egyszer sem vágta fejbe bosszantó beszólásai miatt.

Megérdemeltnek tartom mind a négy Oscar jelölést, bár a legjobb férfi mellékszereplő kategóriában akár Ben Foster neve is állhatott volna Jeff Bridges neve helyett vagy akár mellett, és az egyöntetű kritikai elismerések és méltatások alapján Chris Pine esetében is el tudtam volna képzelni egy-egy jelölést akár Oscar-on, akár Golden Globe-on is, remélem, hamarosan eljön ennek is az ideje Chris és Ben esetében is.
Az alkotás összességében 156 jelölést és 38 díjat tudhat magának, a lista itt található: http://www.imdb.com/title/tt2582782/awards?ref_=tt_awd 


A filmmel kapcsolatban nem tudok negatívumot megjelölni, DE a magyar forgalmazással kapcsolatban igen:
  1. Nem került be a hazai mozikba! Igen, nyilvánvaló, hogy nem egy "agyatlan" vígjátékról vagy olyan blockbusterről beszélünk, ami popcorn mozi mivoltában vonzza a nézők apraját-nagyját, de azért jó lett volna a nagy vásznon látni. Viszont az HBO szerencsére műsorra tűzte, ámbár még ezáltal is csak kisebb nézőréteg részére vált elérhetővé (a net segítsége nélkül). 
  2. A film magyar címe egy filmben elhangzó kijelentésre utal (We are the lords of the prairie - Mi vagyunk a préri urai), így nem adja vissza igazán az eredeti cím, a Hell or High Water jelentését, ami azt takarja, hogy bármi is jön/ha törik, ha szakad. Mint egy szerződés záradékában, ami kötelezi az adóst, hogy akárhogy is, de kifizeti a tartozását... Így a magyar cím kicsit ellép az eredeti jelentéstől. 
  3. De ami leginkább ellép az eredetitől, az a magyar szinkron. Egy szóval jellemezném: szörnyű!!! Aki jót akar magának, eredeti nyelven nézi meg, és tesz rá feliratot, ami a színészek felvett texasi akcentusa miatt egy nem annyira erős angolosnál jól jön.

Kinek ajánlom a filmet? Annak, aki szereti a western műfaját új köntösben is, és elfogadja, hogy a bankrablók lovak helyett kocsival menekülnek, a hatlövetű helyett pedig automata fegyverek ropognak. Aki szereti a morális tartalommal bíró alkotásokat, ahol nem fekete-fehér, vagyis csak jó vagy csak rossz karakterekkel találkozunk, hanem sokkal árnyaltabb figurákkal, annak szintén be fog jönni a film. És persze ajánlom mindazoknak, akik nagyszerű színészi alakításokat akarnak látni, és szeretik bármelyik színészt, vagy akár mindet. Itt felhívnám azok figyelmét, akik szerint Chris Pine "csak" James T. Kirk az új Star Trek-ből, vagy akik szerint "csak" egy felkapott hollywood-i "szépfiúnak" kikiáltott helyes pofi és világító kék szem, hogy talán itt az ideje, hogy más szemmel nézzék őt és a játékát, hátha változik a véleményük. (Azt hiszem, hogy ez a Chris Pine-téma megér egy külön bejegyzést 😉)

Kinek nem ajánlom a filmet? Aki nem szereti a western és/vagy a bankrablós-üldözős filmeket, az lehet, hogy nem ebben az alkotásban találja meg a kedvenc filmjét, bár sosem lehet tudni, egy próbát mindig érdemes tenni! Aki a gyorsan pörgő, CGI csodákkal teletűzdelt filmekért rajong, annak a Hell or High Water lassú lesz és képileg túlságosan életszerű. És aki esetleg romantikusabb lélek és arra gondol, hogy a film végén a cowboy belelovagol a kedvesével a naplementébe, na, az nagyot fog csalódni, mert ezen a filmben bemutatott kietlen texasi vidéken sok egyéb mellett romantika sem terem.

Előzetes


Magyar feliratos, rövid előzetes

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése